GYERE KI A ZÖLDBE!
Gyere ki a zöldbe, nem fog fájni,
előttünk az erdő, több hektárnyi!
Megmutatom, hogy kell fára mászni,
meg se próbálj ennek ellenállni!
Cipő, zokni nélkül vígan járunk,
harmatos fű frissíti a lábunk,
patak parthoz érve új út vár ránk,
híd híján pár tuskó lesz a járdánk.
Gyere ki a zöldbe fittyet hányni,
együtt fogunk őrült táncot járni.
Madarakkal szállunk fel az égbe,
ne tespedj már otthon, mozdulj végre!
EGYSZERŰ
Fűzfaágon két gyurgyalag pitymalog,
turbékolnak, letojják, hogy itt vagyok.
Fütyörészek, szórok nekik magokat,
nem figyelnek, tök jól érzik magukat.
Delel a nap, meleget ad – tikkadok.
Talárjukban izzadnak a kispapok.
Aladárka csokoládét maszatol,
kisöccse az új bringával befarol.
Tavaszi szél patak vizét borzolja,
kapualjban nagyapa vár – horkolva.
Felhők felett több vasmadár dübörög,
bokor alatt tarka macska ücsörög.
Dühös voltam, majd szétvetett az ideg.
Üvölthetnék, csapkodhatnék. De minek?
Lehiggadtam. Elmaradt a vad revü,
hisz’ az Élet egyszerűen nagyszerű!
ENNYI
Szeretnék hűs szellő lenni,
fák között lágyan lebegni,
vadludak szárnyát legyezni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
Szeretnék forrásvíz lenni,
csobogva nálad teremni,
szomjazó szádba csöppenni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
Termőföld szeretnék lenni,
magvakat testembe venni,
engedni nőni, teremni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
Tábortűz szeretnék lenni,
fák ölén vígan recsegni,
mi kihűlt, forróvá tenni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
Szeretnék Önmagam lenni,
mély csendből ihletet csenni,
minden nap hálát rebegni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
MUZSIKÁL AZ ERDŐ
Évtizedek óta élek
fővárosunk szívében,
Úgy tűnik, hogy kertes házba
nem költözünk idén sem.
Éjjelente viszont gyakran
visszatér egy álom:
családomat erdőszéli
vityillóban látom!
Csodaszép ott! És ha erről
ilyen sűrűn álmodom,
úgy döntöttem, két napig
az erdő lesz az otthonom.
Nem vittem az útra mást,
csak hátizsákot, s kulacsot.
Izgultam, mert nem tudtam még,
sírok majd vagy mulatok.
Órákon át bandukoltam
hegyen, völgyön, vízen át.
Az út menti szamócából
többször ettem repetát.
Eleinte különös volt:
nem moziban, plázában
töltöm ezt a hétvégémet,
hanem kint a Mátrában.
Nem voltam még így magamban,
ez egy furcsa állapot,
növényeknek dalolgatok,
becéznek az állatok.
Szedett-vedett kuckóm felé
ravasz róka közelít.
Túl nagy vagyok vacsorának,
így hát rám se hederít.
Fejemre több dió pottyan,
púpom most is látszik.
Bükkfaágon mókuscsalád
épp kidobóst játszik!
Szöcskék szállnak karjaimra,
a sziklákon őz szökell,
pillangó ad jó éjt csókot,
hangyák között alszom el.
Az éjszaka sem unalmas:
bagoly huhog, vadkan túr.
Felébreszt, majd hozzám bújik
egy eltévedt, vak kandúr.
Hajnali szél korán ébreszt,
minden sejtem bizsereg.
Tátott szájjal hallgatom, hogy
ezer madár csicsereg.
Útra kelek. Örülök, hogy
vállamon nincs sporttáska.
Rábukkanok a völgy alján
csörgedező forrásra.
Hűs vizétől felfrissülök,
minden cseppje jól esik,
torkomon át elcsordogál
egészen a lelkemig.
Lombok között időnként
a szikrázó nap átragyog.
Elindulok hazafelé.
Viszlát, Fák és Állatok!
Az erdei kalandtúrám
valós volt, nem álom.
Hamarosan visszatérek,
hozom a családom.
Neked is csak azt ajánlom,
ha nem tudod, mit csinálj:
tölts pár órát az erdőben,
s vele együtt muzsikálj!
ŐSZI SZÍNEK
Bágyadt lomb közt pislákol a Nap fénye,
potyorog a vén diófa termése.
Hamis szajkó fakopáccsal duettez,
fülem sérti, de eljut a szívemhez.
Kertem szépen feltúrták a vakondok,
így az őszi kertásásról lemondok.
Lomha csigák járása ma szapora,
hápogóknak lesz francia vacsora.
Sündisznócska férges almán ficereg,
árvaszúnyog macska bajszán didereg.
Buksi kutyám pocsolyából lafatyol,
hozzám bújik, össze-vissza maszatol.
Kék a kökény, ha megérik fekete.
Kérdezd meg, ki veled él, hogy szeret-e?
Ragyogtasd rá azt a két szép szemedet,
Te is mondd el, hogy mennyire szereted!
ESŐCSEPP VOLTAM
Esőcsepp voltam álmomban,
hömpölyögtem a városban.
Fejlődtem, nőttem, változtam,
bármihez értem, átmostam.
Kis pocsolyában fekhettem,
Nap sugarától rettegtem.
Patakká válva túléltem.
Erőm csak duzzadt. Nem féltem.
Folyó fogadott magába.
De jó! Már nem éltem hiába!
Folyik az álmom,
Hadd folyjon! Játszom.
Tudom a célom,
mivé kell válnom.
Egyben már nem tudok tévedni:
Tengerként fogok ébredni!
NEM TEHETTEM MÁST
Fagyos éjjel megszülettem.
Zord a világ körülöttem.
Csendben csüngtem, figyelgettem.
Nem sírtam, és nem nevettem.
A dermesztő hideg télben
fejlődtem és nődögéltem.
Vad voltam, de nem harcoltam.
Ki hozzámért, megkarcoltam.
Irigyeltem a hópelyhet,
hogy a széllel táncra kelhet.
Messze szállhat, kóricálhat,
virgonc hóemberré válhat.
Olykor én is táncra vágyom,
száguldani kősziklákon.
Csak ne bántsak, ne karcoljak,
mindent jobbá varázsoljak.
Megsúgták nemrég a vének,
örüljek inkább, hogy élek!
Ebben a világban én így hatok.
Nem tehetek mást, hisz’ jégből vagyok!
OLY KÖZEL
Harmatcseppet simogat a szél,
táncot lejt pár diófalevél.
Jégcsapcsókkal riogat a tél.
Én azt mondom: Bolond, aki fél!
Hó hull zordul, messze még a nyár,
elbújt minden katicabogár.
Vén varjakkal tele a határ,
azt harsogják: Szomorkodni kár!
Vadkan mordul, őzgida szökell,
fácántyúkot kakasa ölel.
Távol vannak, mégis oly közel.
Vágyd a jót, és hidd el, az jön el!
ÜZENET
Érted-e, hogy mit üzen a dal?
Vagy fejedben túl sok még a zaj?
Hallod-e, hogy mit susog a szél?
Napok óta zúg. Neked mesél.
Látod-e, hogy mit mutat a kép?
Megérinti szíved, ami szép?
Indulsz-e, ha lelked hívogat?
Érzed-e, ha lelkem simogat?
Lágy dallamot dúdolok neked,
belerejtem minden kincsemet.
Többet ér, mint százezer karát,
ha megfejted szívem dallamát.
A LEGSZEBB VIRÁG
Legfőbb vágyam mindig az volt,
hogy kertész legyek,
szebbnél-szebb virágok között
csak mesés lehet!
Magvaim gyorsan kibújnak,
a Nap rájuk nevet,
vígan locsolgatjuk őket,
én, s a fellegek.
Álmom gyorsan megvalósult,
kertem csodaszép,
pompás rózsák nyílnak benne,
s csüngő tőzikék.
Kínai illatos szegfű,
holland tulipán,
inka liliom ezrével,
akácom japán.
Virágaim tündökölnek,
száll az illatár,
dicsekszem is fűnek-fának,
s aki arra jár.
Egyik éjjel vihar tombolt,
hullt a jégeső,
kertem tündérvilág helyett
virágtemető.
Álom volt, mi szertefoszlott,
nem tudom, miért.
Megéri hát így küzdeni
a céljaimért?
Eltelt pár év, de oly lassan
oszlik a ború,
rég nem jártam kiskertemben,
szívem szomorú.
Itt az idő, ez így tovább
tényleg nem mehet,
összeszedem sátorfámat,
újra kimegyek.
Úgy gondolom, gazos minden,
a látvány sivár,
meglepődve tapasztalom,
ami benne vár.
Piros pipacs, margaréta,
lila szarkaláb,
búzavirág borít mindent,
tücsök muzsikál.
Minden olyan természetes,
én is az vagyok,
ugyanaz a Nap a kertre
most másként ragyog.
Beülök a közepébe,
kerek a világ,
kiskertemben Én vagyok már
a legszebb virág.
Megjelent könyveim
Ebbe a könyvbe olyan versek kerültek, amelyek motiválnak, lelkesítenek, ráébresztenek, löketet adnak és arra buzdítanak, hogy találd meg mindenben és mindenkiben a csodát – elsőként önmagadban!
Mi a róka lakomája? Csibe combja? Nyuszi mája? És mit csinál Pamacs kutyám? Sérült gólyánk fitt vagy puhány? Vak tyúkunk ma talál szemet? A sípálya hova vezet? Hol kucorog cirmos cicánk, s milyen színű a katicánk? Az összes titok kiderül, ha ez a könyv Hozzád kerül!
Németh Róbert kedves-tréfás gyerekverseket tartalmazó kötete kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozást kínál.A könyvet jó szívvel ajánljuk az óvodás és kisiskolás korosztálynak illetve szüleiknek, nagyszüleiknek.
