1974-ben születtem, Budapesten. Gyerekkoromat Ajkarendeken töltöttem. Jó tanuló voltam, de olvasni nem szerettem. Szüleim – a javamat akarva – napi 10 oldal olvasására köteleztek a nyári szünetekben. Szófogadó gyerekként ezt betartottam, és ha a napi adag a mondat közepén ért véget, ott hagytam abba és másnap folytattam a kiosztott feladatot. A kötelező olvasmányok közül iscsak a legkötelezőbbeket lapoztam végig. Szerettem a nyelveket, így a balatonfüredi nyelvi gimnáziumba kerültem, majd Pécsett német nyelvtanárrá váltam. Szüleim tanárok voltak, úgy éreztem, ez lesz a megfelelő hivatás számomra is. Pár év külföldi kalandozás után azonban – miközben megtanultam olaszul -, egy olasz üzleti cégnél lettem alkalmazott, majd vezető Budapesten. 33 éves voltam, amikor kezembe került „B.S. Aldrich – És lámpást adottkezembe az úr” című könyve. Annyira megfogott, hogy egymás után kétszer is kiolvastam és attól kezdve kinyílt előttem a könyvek világa. Coelho Alkimistája volt a következő állomás, ami a spirituális élet felé fordított. Vagyis valójában keresni kezdtem önmagam. Édesapám szabadidejében sok csodás verset írt. Szerettem, ahogy az írásai ösztönzik és jókedvre derítik az embereket. Nem terveztem, hogy én is követni fogom ebben. Azonban egy csendes elvonuláson volt egy látomásom, amelyben láttam, hogy lesz egy könyvem… képek és kották is társultak hozzá. Ez hamarosan valóra vált és megszületett első könyvem, „A béka csókja”, majd a „Rókalakoma”. A versekhez Prutkay János készítette a kedves, egyedi rajzokat. Hazay Ancsa pedig sok verset dallá varázsolt. A dalokat a Kék Katica együttes youtube és facebook oldalán is megtaláljátok. A csatorna, amelyen keresztül áramlanak hozzám a versek, azóta is nyitva áll, így már a felnőtteket motiváló „Legyél fecske, csinálj nyarat!” is könyvvé vált. Írok emberekről, állatokról, fűről, fáról, virágról… az életről, az élet nehézségeiről és szépségeiről. Szeretem, ha a verseim felvidítanak, löketet adnak vagy ráébresztenek valamire.
Olvass belém!