PIHENSZ-E?
Idén is összejött Firenze.
Pihenni mentél. De pihensz-e?
Templomok, múzeum, várromok.
Naponta 20 posztot lájkolok.
Lazítós programod semennyi,
több szabit kellene kivenni!
Lasagna, spagetti – rahedli.
Csipetke lettél vagy nokedli?
ŐSZI ÍZEK
Itt van az ősz, itt van megint,
hűvös szellő arcon legyint.
Az új kutatások szerint
senki nem olvas már Lenint.
Idén se pihentem nyáron.
Levesembe dőlt a tárkony;
főztem bele pulykamellet,
de a kutyának se kellett!
Felvarrtam az ingem gombját.
Az erdőben szedtem gombát:
csiperke az egyik fele,
bolondot is tettem bele.
Kukutyinba kéne menni
semmit tenni, csak pihenni.
Elindulni, célba érni,
csak szeretni, sose félni!
Pillants fel az égre, kék-e?
Van-e a szívedben béke?
Ha tükörbe nézel, szép-e?
Örülhetsz, mert itt a vége!
SZOMSZÉDOK
Vágytam egy kis békére,
leköltöztem vidékre.
Szuszi, pihi, nyugalom,
itt minden perc jutalom.
Bal szomszédunk a Lajos
minden este kapatos.
Egész éjjel nótázik,
közben többször rókázik.
Felesége Melitta
az eszét már elitta.
Aggódtam is miatta,
mikor Lajos kirakta.
Jobb szomszédunk Aladár,
a menő focicsatár.
Cselez, csűri-csavarja,
csak a labda zavarja.
Felesége Szandika
áthívott ma randira.
Ha betoppan Aladár,
repülünk, mint a madár!
PÁRDON
Évek óta várom,
legyen végre párom.
Kiraktam a csápom,
belezuhant Áron
Pihenünk az ágyon,
a csókjára vágyom.
Csücsörítek.
Párdon!
Érzem, ahogy tátom,
herpesz nőtt a számon!
Így hát odébb mászom.
Puszilhat, de lábon!
KERESEM
Keresem a kocsikulcsot. Nem lelem.
Így a taxit 4 órára rendelem.
Felöltöznék. Zoknim párja hol lapít?
Biztos a kulcs mellé raktam. Megvadít!
Szemüvegem nincs a helyén. Keresem.
Rájövök, hogy fent figyel a fejemen!
Békém lassan újra éled. Nyugalom.
Néhány perc, és gondtalanul utazom.
Itt a taxi. Öltözékem áhitat.
A felemás zokni újra nagy divat.
Új sofőröm kérdőn néz rám; nincs mese!
Én lettem a Szita Agyak győztese!
MÁSKÉPP LÁTLAK
Azt mondod, hogy ráncos lettél,
lóg a melled, fáj a vállad.
Úgy érzed, megöregedtél,
de én mégis szépnek látlak.
Memóriád sem a régi,
jóval gyengébb, mint az átlag.
Rozsdás lett az eszed tokja,
de én mégis bölcsnek látlak.
Jobbik lábad kicsit sántít,
botra támaszkodsz az úton.
Mégis oly vidáman lépkedsz,
úgy érzem, most vagy a csúcson.
Vén az országút, és nem te!
Lehet más a valóságod.
Törd össze a görbe tükröd;
másképp lesz, ha másképp játszod.
NEM KELL, HOGY ÉRTSEM
Nem értem, hogy mikor fújnak lest a fociban.
Nem látom, hogy hol a labda a jéghokiban.
Melyik fogó vajon csípő, melyik harapó?
Mit tegyek, ha eldugul a citromfacsaró?
Míg a párom horgászik, a net-en matatok.
Azt hiszi, hogy főzök, mosok, gatyát vasalok.
Próbálom megérteni a férfi dolgokat,
tanulmányozom a vas- és csavarboltokat.
Hirtelen fejemhez kapok? Elment az eszem?!
Hülye vagyok, hogy még ezt is magamra veszem!
Hiába, a női agyam erre nem való,
nem kell nekem karburátor, jó a vasaló!
A VÖDÖR
Én vagyok a vödör.
Ez nem túl nagy gyönyör.
Sittet raknak belém,
leszakad a vesém.
Fel is mosnak velem,
tiszta víz a belem.
Nem bírunk a kosszal,
csak kis domesztosszal!
Mért nem lettem váza?
Állhatnék a bárba’!
Virág nyílna bennem,
illatoznánk ketten.
Én vagyok a vödör.
Címzetes hatökör.
Van bennem pár lepény,
csöbörből dőlt belém.
Ez vagyok. A Vödör.
Többé már nem gyötör.
Ez nem igaz, sajna.
De dolgozom rajta!
Ha már vödör vagyok,
mindent befogadok.
Használj te is! Gyere!
Kérlek, ne sz@rj tele!
A TÖBBSZÖR HASZNÁLT TEAFILTER
Egykor málnaízű voltam,
forró vízben lubickoltam.
Tavam körül pöttyös bögre,
én festettem vérvörösre.
Majd két ujjad kirángatott,
újabb pohárba lógatott.
Felváltva fortyogtam, fáztam,
jó néhányszor bőrig áztam!
Ezt játszottuk egész este,
s ott lapultam kivégezve.
Bedobtál a szemetesbe,
úgy éreztem, minden veszve.
Szomszédom egy rágógumi
és a kipukkasztott lufi,
mellette egy nyálas cumi,
ez aztán a subidubi!
És még hátra volt a java,
pottyant a maradék kaja;
dinnye héja, csirke csontja,
majd jött életem csúcspontja:
Rám zúdult a lefőtt kávé!
Csattanós lesz a finálé,
mert felhagyok minden daccal,
flörtölök a kávézaccal!
ELSŐ RANDI
Gyertyafényes téli estén nagy pelyhekben fő a zab.
Ezzel várlak, édes rózsám – készül hozzá málnahab.
Nyolcat kakukkol az óra, tűpontosan érkezel,
veled együtt pitbullod is ajtóm előtt térdepel.
Mindig jobbat vár az ember. Ó, a ménkű vigye el!
Látom, ahogy az ebadta küszöbömön bevizel.
Pikírt hangon ennyit szólok: – Isten hozott, angyalom!
Közben hipós szivacsommal a kis tócsát felnyalom.
Kacarászva telt az este, elfogyott két üveg bor.
Inkább ittál, alig ettél az isteni zabomból.
Éjféltájban ki is dőltél, szunyókáltál édesen.
Ott maradtam a kutyáddal csalódottan, mérgesen.
Mire szemeim kinyíltak, a hajnal már messze járt
veled együtt. Hűlt helyeden üzeneted rám talált.
„A bor ízlett. A zab és te nem vagytok az esetem,
de az ebet itt hagynám, mert fáraszt már. Túl eleven.”
Két tavasz telt el azóta. Többé sosem láttalak.
Eleinte reménykedtem, később már nem vártalak.
Többször kérdeztem magamtól: Mi lehet a baj velem?
Mivel társat nem találok, kutyád lett a partnerem.
PÉNTEK 13
Péntek van és 13 – jajj!
Ma biztosan utolér a baj!
Hova fussak hát előle?
Hegyre, völgyre, legelőre?
Agyam csakis folyton ezen jár.
Mikor lesz e napnak vége már?
Majd hirtelen ráeszmélek:
valójában mitől félek???
Kezdődhet az újratervezés.
Nem lesz szorulás, se hasmenés.
Testem, lelkem csupa erő,
ez a nap mostantól nyerő!
Péntek 13 – élvezem!
Nincs már rosszkedv, nincs már félelem.
Jobb lesz, hogyha te sem hisztizel.
Bármit teszel, tudd, hogy jól sül el!
VAN REMÉNY
Rémhírként terjed az Angyalok hegyén:
elveszett minden, mert meghalt a Remény!
Istenem, szegény!
Ez azért kemény!
Naphosszat búsul most minden lány, legény,
nem rí a ruca és nem bőg a tehén!
Nem készül lepény!
Nincs többé Remény!
Lemondtak róla már sokan. De nem én!
Bár semmim sincsen, a hitem az enyém!
Temetés készül az Angyalok hegyén.
Üres az urna… mert él a Remény!
Álhírnek kemény.
Erő száll belém.
Bármi jön, ne félj,
igazat beszélj!
Ha nem jó, cserélj,
s amíg élsz, Remélj!
Megjelent könyveim
Ebbe a könyvbe olyan versek kerültek, amelyek motiválnak, lelkesítenek, ráébresztenek, löketet adnak és arra buzdítanak, hogy találd meg mindenben és mindenkiben a csodát – elsőként önmagadban!
Mi a róka lakomája? Csibe combja? Nyuszi mája? És mit csinál Pamacs kutyám? Sérült gólyánk fitt vagy puhány? Vak tyúkunk ma talál szemet? A sípálya hova vezet? Hol kucorog cirmos cicánk, s milyen színű a katicánk? Az összes titok kiderül, ha ez a könyv Hozzád kerül!
Németh Róbert kedves-tréfás gyerekverseket tartalmazó kötete kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozást kínál.A könyvet jó szívvel ajánljuk az óvodás és kisiskolás korosztálynak illetve szüleiknek, nagyszüleiknek.
