KEREK A VILÁG
Kerek a világ, te mégsem érzed.
Ami soha nem jő, azt is féled.
Zakatol a szíved, nincs már nyugta,
a sok szép emléket jól eldugta.
Kifele figyelsz, de bent a lényeg.
Válts, és nem hat rád a kígyóméreg!
Lehet az a jó, mi rossznak látszik,
icipici elméd istent játszik.
Recefice bum bum szól a nóta.
Lefittyed az ajkad évek óta.
Ne csak nézd a műsort, vedd kezedbe,
bújj a legigazibb szerepedbe!
Ha magaddal jól vagy, jól vagy mással.
Ne foglalkozz még az elmúlással!
Lehetsz bölcs bagoly vagy flancos fóka,
legyen ez az élet jó kis móka!
ENNYI
Szeretnék hűs szellő lenni,
fák között lágyan lebegni,
vadludak szárnyát legyezni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
Szeretnék forrásvíz lenni,
csobogva nálad teremni,
szomjazó szádba csöppenni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
Termőföld szeretnék lenni,
magvakat testembe venni,
engedni nőni, teremni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
Tábortűz szeretnék lenni,
fák ölén vígan recsegni,
mi kihűlt, forróvá tenni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
Szeretnék Önmagam lenni,
mély csendből ihletet csenni,
minden nap hálát rebegni.
Nincsen más vágyam – csak ennyi.
ELMÚLT?
Azt kérditek, miért vagyok feldúlt?
Minden, ami egykor szép volt, elmúlt.
Hamvas bőröm belepték a ráncok,
unalmamban füldugómmal játszok.
Elhervadtak a vad margaréták,
zongorámon a billentyűk némák.
Szívemben a tűz épp csak pislákol,
társat keresek, de nincs, ki lájkol.
Kakasunk ma új nótával keltett,
kávé közben olvastam egy verset.
Az állt benne, rajtam múlik minden,
szép az élet, csak el kéne hinnem.
A vázába friss virágot raktam,
hangszeremmel új dalra fakadtam.
Ennyi kellett és megtört az átok,
mától újra rózsaszínben látok!
FESD ÁT KÉKRE!
Lámpásod átváltott pirosról zöldre,
leszülethettél a sokszínű Földre.
Megérkezésedkor bömböltél szépen,
másnak tűnt minden a távoli képen!
Sőt, tűt szúrtak beléd üdvözlésképpen!
De most már késő, így nem tudsz mit tenni.
Megpróbálsz túlélni, s boldognak lenni.
Ha minden flottul megy, jól érzed magad,
viszont, ha eltévedsz, sok gondod akad.
EGY-ségből réges-rég kétségbe estél,
jóval több vagy ám a látható testnél.
Az, hogy most férfi vagy nő vagy, itt még jó.
Továbblépésednél viszont már béklyó.
Sorstalanítasz, mert sorsod túl nehéz,
örömöt kényelmes élettől remélsz.
Ne fújjon; ne fájjon, ne főjön fejed.
Pontosan ettől nem leled a helyed!
Látszólag érted van minden. Csak érted!
Lassanként csepeg a mézezett méreg.
Akik a háttérből biztatnak harcra,
azt lesik, mikor húzhatnak a Marsra.
Új műsor készül, amelyben műember
művilágában műkaját rendel.
Az új világban majd szűkül a tered,
nyaralásaid egy fotelben teszed.
Kozmikus tudatod csökken, megszűnik.
Érzed már te is, itt valami bűzlik.
Élj természetesen, hisz ez a lényeg!
Az immunrendszered védelmez téged.
Válts másik szintre, és turbózd fel magad!
Jóval több kincsed van, nemcsak az agyad.
Jöjj rá, hogy illúzió itt az élet.
Tőled függ, hogyan látsz: csúfnak vagy szépnek.
Legelső lépésként tedd magad rendbe.
Ha eddig fecsegtél, költözz a csendbe!
Egyél, ha éhes vagy. Ne megszokásból.
Sok fölös kacattól tartsd magad távol!
Ha van két kezed és hozzá két lábad,
használd és ne a sült galambot várjad!
Nőj már fel végre, hisz nem vagy már pisis.
Vagy-vagy helyett inkább jöjjön az IS-IS!
Az a valóság, mit szemed nem láthat
Ha fejlődsz, téged is mind jobban áthat.
Fontos a sötét is, nemcsak a fények.
Őseid majmok vagy kozmikus lények?
Tudni szeretnéd, hogy mi is az Élet?
Engedd el inkább, és helyette Éljed!
Meghalni nem tudsz, mert életed örök.
Halálban test nélkül futnak a körök.
Ébredj fel álmodból! Értsd meg, majd Érezd!
ha lúdbőrözöl tőle, akkor már Éled!
Csodákat alkotsz és nem lesz már furcsa.
Kezedbe kerül a teremtés kulcsa.
Sok próba, nehézség új szintre emelt.
Semmi sem hiányzik. Üres, mi betelt.
Bár eleinte még fura az érzés:
adnál, csak adnál. Ez többé nem kérdés.
Nem számít, kinek vagy fia vagy lánya.
Rájössz: a boldogság a hiány hiánya.
Nem kell több dagonya langyi pocsolyában.
Ismerd fel magadat tükröd mosolyában!
A válaszokat már tudod, nem hiszed;
messzire repít a kozmikus szíved.
Tágítsd a tudatod magasabb szinten.
Értsd meg, hogy mi a tét! Ettől függ minden.
Bármire képes vagy, hidd már el végre!
Fesd át az égboltot szürkéről kékre!
HA MÁR ITT VAGY
Most, amikor ősz váltja a nyarat,
egyre üresebbnek érzed magad.
Visszahúzódsz, hogy mások ne lássák.
Mi ez? Tán életközepi válság?
Ha már itt vagy, ne félj, inkább szeress!
Csodáld, ahogy gőzölög a leves!
Ízleld meg a rétest – tele mákkal!
Lesd, ahogy a szél táncol a fákkal!
Hangyacsapat dinnyemagot görget,
fitt nagypapa kisunokát pörget.
Pitypang szórja magjait, vagy százat;
Sün Piroska repeszt, mint az állat!
Toboztenger gyűlt a fenyőágon,
szivárvány épül a láthatáron.
Harmatcsepp csillan az írisz szirmán.
Ha ezeket látnád, nagyon bírnám!
Csillagfény gyúl fent, a magas égen.
Az égboltra nem figyelsz már régen.
Csak aludnál, semmi nem jó ébren.
Itt is lehet klassz a 3D-ben.
Láss másként, s a csúnyából is szép lesz!
Ritka kincs, hogy itt lehetsz. Hát élvezd!
Vedd észre, hogy gyönyörű az élet,
s lelkedben majd újra zeng az ének!
NEM VAGY SZÜRKE EGÉR!
Teszed a dolgod, mint
mindenki más.
Előbbre mégsem jutsz.
Ki a hibás?
Lótsz, futsz, hogy otthon
legyen kenyér.
Tükrödben nincs, csak egy
szürke egér.
Nem érted, másoknak
mért sikerül.
Bármibe kezdesz,
a jó kikerül.
Vén bölcsek szerint
ez egyet mutat:
nem találtad meg
a helyes utat.
Rossz célért ne harcolj!
Másokat ne majmolj!
Tedd, ami jólesik;
ezt sokan nem merik!
Ha esik, ha szakad,
mindig légy önmagad!
Nem lesz több záptojás,
jön majd a változás!
Tükrödből eltűnik
a bús egér.
Önmagad leszel,
ki mindent elér!
TŰZÖN-VÍZEN ÁT
Izzik a tűz, azt pattogja,
nincs senkinek semmi gondja.
Ha te mégis máshogy érzed,
vizsgáld meg, hogy mi bánt téged.
Csobban a víz, száll a pára,
túl sok dolgod van még hátra.
Frissítsd fel magad egy tóban,
rögtön rájössz: minden jól van.
Süvít a szél, hajad fújja,
bedübörögsz dúlva-fúlva.
Lélegezz most kettőt-hármat,
meglásd, elszáll minden bánat.
Várja a Föld, folyton várja,
hogy a mezítlábad járja.
Szaladj gyorsan, szórd a magot,
amit elvetsz, azt aratod!
KI ZAVAR?
Kopogtatnak. Vajon ki zavar?
Ajtót nyitok. Beoson a Zaj.
Kiszolgálom szépen, kedvesen,
igyekszem, hogy minden jó legyen.
Bármit adok, neki nem elég,
lótok-futok, mint egy hű cseléd.
Minden zugba belakta magát,
árasztja a fárasztó dumát.
Folyton jött, és mondta, mondta,
fejem majd szétrobbantotta.
Nem bírom már idegekkel!
Ez egy folyton csörgő vekker.
Eltelt több tél, és jött több tavasz.
A Zaj maradt. Száján nincs tapasz.
Úgy tűnik, ez sosem változik,
csúf vendégem már nem távozik.
Eldöntöttem egy friss hajnalon,
ha ő nem, hát majd én változom.
Imádkoztam, jöjjön valaki,
aki segít kirobbantani.
Sápadt arcomon fényt vetett a hold.
Szemem lehunytam, ajkam néma volt.
Megnyugodtam, és figyeltem csupán,
rám zuhant a lét – lassan, tétován.
Kincsre bukkantam, mélyen odabent:
szívem bugyrában ott lapult a Csend.
Szólítom, ha kell, és már nem zavar;
Most a Csend az úr. Szolga lett a Zaj!
LEGYÉL MÁGUS!
Van, akinek Párizs-Dakar.
Van, aki a pázsitra szar.
Van, aki már mást is akar,
és van, aki több mint magyar.
Hosszú útra hívlak. Gyere!
Nem lesz laza tere-fere.
Hív a származásunk helye,
Maguria az ő neve.
Elég ütős most a kezdés,
nem is hely az. Másik rezgés.
Mágneses és láthatatlan,
szavakkal leírhatatlan.
Ki MAG-ját nevében hordja,
valós erejét kioldja,
mágusként élhet ő nyomban,
szíve ős-ritmusra dobban.
M-A-G-A-R kód a titkok titka,
teret és az időt nyitja,
elindulhatsz tenmagadba.
Mibe kerül? Egy szavadba.
Nem nyomaszt a régmúlt terhe,
jövőképed le van ejtve.
Ez a kód a mostba repít,
csakis a MA, ami segít.
Ne pallérozd az elmédet,
lélekminőség a lényeg!
Új, finom energiája
sejtjeidet aktiválja.
Másképp látod már a képet,
visszanyersz több képességet,
melyet soha nem tanultál.
Véredben van. Elindultál.
A felejtés fátyla lebben,
csak 3. szemed rebben.
Kék véred belülről rezeg,
még a beton is megreped.
Zeng benned a mágneses hang,
belső látást nyit a MENG-MANG.
MENG harangként csendül benned,
MANG formázza földi tested.
MENG-MANG-CSENG-BONG,
lelkedben ZSONG.
Zengesd, és mondd!
Nincs többé gond.
A mágia – kvantumvilág.
Az új színek kékeslilák.
A nehézségek is simák,
táltosodnak a paripák.
Végül az a KÍVÁNATOM:
repülj Te is új szárnyakon!
Aktiváld a belső kódot,
építsd fel a saját tornyod!
Szíved tiszta, tested sudár,
csak egy ugrás már a sugár.
Lehetsz pék vagy virágárus,
Éld a csodát! Legyél mágus!
HA AZ ISTEN MEGPIHENNE
Ha az Isten megpihenne,
az biztosan nálam lenne.
Tündérkertem mesés liget,
nem minden nap láthat ilyet!
Virágtenger, puha pázsit,
megcsodálná telkem fáit.
Kész a fészer, áll a pajta,
jöhet, mikor kedve tartja.
Éveken át arra vártam,
teljesüljön ez a vágyam.
Gyakran szemléltem az eget,
vártam az én Istenemet.
Fohászkodtam, de hiába,
nem jött válasz az imára.
Egyszer aztán feleszméltem,
fényesség gyúlt az elmémben:
amit lelkem sosem titkolt,
hogy az Isten mindig itt volt.
Minden fűben, minden fában,
a Nap fénylő sugarában.
Kavicsokban, tóban, szélben,
sárgarigó énekében.
Benne van ő rosszban, jóban,
a féltve kimondott szóban.
Felnőttekben, gyerekekben,
haragban, s a szeretetben.
Nincs elrejtve, Te is érzed,
ha magad jól beleéled!
Szemléld majd úgy a világot,
hogy az Istent benne látod!
UTAZÁS
Csillagok közt, túl a fényen
lelkem újra útra készen.
Milliónyi tervem gyártom.
Valóság ez? Vagy csak álom?
Nem kellett sokáig várnom,
klassz volt csecsemővé válnom.
Megtanultam mászni, járni,
ha elestem, talpraállni.
Gügyögtek hozzám a nagyok,
azt hitték, ostoba vagyok.
– Kicsi vagyok, de nem hülye.
Zengek, mint a fülemüle.
Kamaszként mást tapasztaltam,
lazulgattam, tudást faltam.
Bátor voltam, olykor féltem,
a bőrömbe sose fértem.
Itt semmit sem raknak alád,
házasodtam, jött a család.
Ezer öröm, csöppnyi bánat,
többé nem lehettem fáradt.
Tapasztaltam, bölccsé váltam,
a sarat mindenütt álltam.
Folyton új terveket szőttem,
más szemében sokat nőttem.
Sok teendő van még hátra:
hív az erdő, vár a Mátra.
Adnom kell, ha van mit adni,
nem tudom nem visszakapni.
Szépre, jóra törekedni,
kettecskén megöregedni,
tudni mindenen nevetni,
feltétel nélkül szeretni.
Ha majd jelzi égi fényem,
véget ér a földi létem,
büszkén nézhessek az égre,
azt érezzem: ez megérte!
Megjelent könyveim
Ebbe a könyvbe olyan versek kerültek, amelyek motiválnak, lelkesítenek, ráébresztenek, löketet adnak és arra buzdítanak, hogy találd meg mindenben és mindenkiben a csodát – elsőként önmagadban!
Mi a róka lakomája? Csibe combja? Nyuszi mája? És mit csinál Pamacs kutyám? Sérült gólyánk fitt vagy puhány? Vak tyúkunk ma talál szemet? A sípálya hova vezet? Hol kucorog cirmos cicánk, s milyen színű a katicánk? Az összes titok kiderül, ha ez a könyv Hozzád kerül!
Németh Róbert kedves-tréfás gyerekverseket tartalmazó kötete kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozást kínál.A könyvet jó szívvel ajánljuk az óvodás és kisiskolás korosztálynak illetve szüleiknek, nagyszüleiknek.
