Gyerekversek
Gyerekversek és mondókák, Németh Róbert gyerek versei
MALACÁLOM
Bár álmomban vadló voltam,
s paripaként ügettem,
valójában egy tanyasi
disznóólba születtem.
Kismalacként jó dolgom volt,
rengeteget ehettem,
de a szabad égbolt alatt
sajnos sosem lehettem.
Eltelt pár év, és mára már
vén disznó lett belőlem.
Nem zavar, ha a moslékot
más eszi meg előlem.
Arra vágyom, hogy fejemre
új frizurát nyírassak,
s csupán egyszer az életben
COCA kólát ihassak!
LIBABÚ
Szalmalángból születtem a nyáron,
testvérem is lett vagy tizenhárom.
Libasorban totyogtunk a sárban,
gágogtunk az útszéli mocsárban.
Gondos Gúnár lettem, és nem gőgös,
tollfosztáskor mindig libabőrös!
Jó gazdáim igencsak szerettek,
szüret után fürgén tömni kezdtek.
Fura volt, mert nem is voltam éhes,
jobban esett volna egy kis krémes.
Kukorica volt mindvégig náluk.
Mondták: „Ettől hízik majd a májuk!”
Májam nő, de szívem bútól sajog.
Én is csak egy buta liba vagyok!
Novemberben végzetem lett Márton,
serpenyőben folytatom az álmom!
A CSÓKA BÁNATA
Most segíts meg Szent Habakukk,
a fészkembe szállt a kakukk,
tojásait beletette,
hogy költsem ki őhelyette.
Van már így is 4 kis csókám,
s lesz még 7 kakukkfiókám!
Hogy győzöm ezt kukacokkal?
Hordhatom majd kupacokkal,
ezért már most felkészülök,
hogy teljesen kikészülök.
Én voltam özvegy csókáné…
ha nem bírom, leszek a rókáé!
BOLDOGOK A HOTDOGOK?
Szerinted a hotdogok
ketchup nélkül boldogok?
Sokat töprengtem ezen,
s kitaláltam, mi legyen.
Vettem néhány nagy kiflit
és pár műbeles virslit,
forró vízbe helyeztem,
majd a kiflikbe tettem.
Ott álltak mind csupaszon,
rájuk tört az unalom.
Hoztam hát a ketchupot,
rányomtam egy adagot,
anyáéra majonéz,
apáéra mustár, s méz.
Virultak a hotdogok,
láttam, így már boldogok!
Mi is azok lettünk tőlük,
jó sokat ettünk belőlük.
GÖRÉNY ERÉNY
Örülne a vadászgörény,
ha tar fején lenne sörény;
loboncokat tanulmányoz,
s elsétál az oroszlánhoz,
hogy megtudja, mi a titka,
mert a hajkorona ritka.
De az állatok királya
nem tudja, hogy mi a pálya.
Meghallja a vörös bölény,
miről álmodik a görény,
elűzi a butaságot,
ad neki egy jó tanácsot:
-Hidd el nekem, kicsi görény,
nem kell mindenkinek sörény,
Te meg másban vagy páratlan:
bűzöd ellenállhatatlan!
PABLO, A RABLÓ
Úgy hívnak, hogy Pablo.
S hogy mi vagyok? RABLÓ!!!
Aranyláncod elcsenem,
pénztárcád is kell nekem,
s mire kettőt pislant szemed,
inged, gatyád keresheted!
Jobb vagyok, mint bármely szarka,
bár nyakig ülök a bajba’.
Bankban jártam sutyiba,
most visznek a dutyiba.
Elkapott a rendnek őre,
mehetek kis pihenőre!
Nem változik programom,
ha kijövök, folytatom,
mert: – Pipogya Pablo
a legmenőbb RABLÓ!
VALDEMÁR, A VÁMPÍR
Valdemár, a vámpír
ma délután rámír.
Olvasom a sorait:
kihúzták a fogait.
Az élete rémes,
vért szívni nem képes.
Megkérne pár szúnyogot,
gyűjtsön tripla adagot,
de egy sincs a réten,
irtás volt a héten!
Míg protkója készül,
teljesen leépül.
Nem csoda, hogy megtört:
vér nincs most, csak meggyszörp!
CSIRKE RÓZSIKA
Arról tudósít mindenkit az erdei krónika,
még mindig nem tért magához szegény Csipkerózsika.
Több száz éve történt vele az a szörnyű baleset,
megcsúszott egy banánhéjon, s csipkebokorba esett.
Mély álomba zuhant ekkor, s bár királyfik, hercegek
ébresztgették, pofozgatták, ő ugyanúgy szendereg.
Arra gondolt Csirke Palkó a baromfiudvarból,
hogy a csipkebökte leányt kicibálja a bajból.
Felkereste erdő mélyén a szunnyadó szépséget,
de lesoványodott teste hagyott benne kétséget.
Arca csinos, ajka piros, göndör haja fekete,
ő bizony meg nem csókolja, mivel nem az esete.
Elkurjantotta hát magát, ahogy szokta kakasa,
Rózsikából azon nyomban kificcent a nyavalya.
Kiugrott a koporsóból, úgy megijedt szegényke,
s hála helyett két nagy pofont kapott a hős legényke.
Palkó felkapta a leányt, tanyájára cipelte,
majd ő móresre tanítja, ha apja nem nevelte!
Szünet nélkül dolgoztatta, lógott nyelve, s a bele,
szeme karikák közt fénylett, kérges lett a tenyere.
Palkó nap mint nap csodálta ezt a dolgos menyecskét,
megszerette, nőül vette, együtt szednek cseresznyét!
Végül azt is megemlíti az erdei krónika,
férje nevét felvette és így lett Csirke Rózsika.
GYEREKDALOS
Kicsi voltam, estem-keltem,
Süss fel napot énekeltem,
hogy ne fagyjon meg a liba,
s ne legyen a csőre lila!
Kedvenc bocim volt a tarka,
nem értettem, mért nincs farka,
sőt, még füle se szegénynek,
beillik egy vadregénynek!
Kiskacsám már tiszta lenne,
ha a tó nem feketedne,
kacsamama csak arra vár,
hogy gyermeke charter-re száll.
Csigabiga hozzám szaladt,
égő háza hátán maradt.
Tejbe és vajba mártottam,
így a házát eloltottam.
Mellém szállt egy sérült gólya,
kicsi volt, popóján pólya,
megsebesült mindkét lába,
gyógyítottam, s ment a bálba.
Mókuskánk meg fára mászott,
de sajnos sosem vigyázott,
lett is ebből jó nagy csörte,
leesett, s a lábát törte.
Fára mászni még nem tudok,
de majd egyszer megtanulok,
biztos kézzel kúszok rajta,
Tarzan leszek vagy a majma!
Ezt a pár dalt úgy kedvelem,
dúdold őket Te is velem!
Egyelőre befejezem,
mert kihűl a bablevesem!
HINTA
Hintám a kertben jó kedvre derít,
csak ráülök, máris az égbe repít!
Lábammal hajtom a magasba fel,
ó, ez a pillanat ne múljon el!
Daloló madarak köszöntenek,
vállamra pillangók özönlenek.
Angyalok éneke, jaj, de mesés,
csodákat rejt ez a lágy lebegés!
Hintám lelassul, majd végleg megáll,
apa jön felém és kicsit szekál:
-Kisasszony, kérem a két kis kezét,
sajnos a repülés most véget ér.
Anya már vár és a finom ebéd,
mézédes tejbegrízt tesz majd eléd.
Egyél nyugodtan, Egyetlenem,
addig a hintádon tartom szemem!
Meglesem apát az ablakon át,
épp újra éli a gyerekkorát.
Nyargal a hinta, az égbe repül,
az én apukám, aki benne csücsül.
LÁM, A LÁMA
Kisfiam legnagyobb álma,
udvarunkban legyen láma!
Nem értettem: azt akarja,
láma nyála betakarja?
Marcit teljesen feldobta,
mikor a tévé bemondta:
„A városi állatkertből megszökött egy láma,
mivel nincs hely, megtarthatja, aki megtalálja.”
Aznap délben piknikeztünk a közeli réten,
s láttuk, hogy egy slampos állat bámul ránk szerényen.
Nem volt vitás, felismertük, ő a szökött láma,
befogadtuk, ezzel bővült családunk létszáma.
Marci álma beteljesült,
kapunkra új szöveg került:
„Míg a csengőt bűvölöd,
vigyázz, mert a láma köp!”
HOVÁ TŰNT A RIZOTTÓ?
Gurgulázva jelzi a bájos kis Ottó,
pelusban van már a spenótos rizottó.
Ki teszi tisztába? Sajnos nem türelmes.
Kő-papír-ollóval anya lett a nyertes.
Gyorsan, rutinosan végez a cserével,
lehuppan az ágyra dolga végeztével.
Két perc múlva Ottó kicsit nyafogósan
közli a családdal: – Bocs, újból betojtam!
Megjelent könyveim
Ebbe a könyvbe olyan versek kerültek, amelyek motiválnak, lelkesítenek, ráébresztenek, löketet adnak és arra buzdítanak, hogy találd meg mindenben és mindenkiben a csodát – elsőként önmagadban!
Mi a róka lakomája? Csibe combja? Nyuszi mája? És mit csinál Pamacs kutyám? Sérült gólyánk fitt vagy puhány? Vak tyúkunk ma talál szemet? A sípálya hova vezet? Hol kucorog cirmos cicánk, s milyen színű a katicánk? Az összes titok kiderül, ha ez a könyv Hozzád kerül!
Németh Róbert kedves-tréfás gyerekverseket tartalmazó kötete kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozást kínál.A könyvet jó szívvel ajánljuk az óvodás és kisiskolás korosztálynak illetve szüleiknek, nagyszüleiknek.
