MINT HALAK A VÍZBEN
Csobogó patakban él egy boldog halpár:
a lány neve Vanda, a fiúé Alpár.
Úszkálnak, csúszkálnak, kövek közt bujkálnak,
egymásnak minden nap friss hínárt turkálnak.
Vanda elég randa, ezt kapta az égtől,
Alpár is messze jár a Matyó hímzéstől!
Már több bátor horgász kipecázta őket;
rögtön visszadobták, olyan ijesztőek!
Ne bánd, ha Te sem vagy bent a legszebb tízben,
attól még élhetsz úgy, mint halak a vízben!
MI A TE TÁNCOD?
Telnek az évek,
múlnak az évek.
Már nem is tűnnek
vénnek a vének.
Sok álmot szőttél,
kevés ment végbe.
Két táncos lábad
hol siklott félre?
Könyvelő lettél,
napjegyed mérleg.
Hétköznapjaidat
számok közt éled.
Reggeltől estig
nyomod a gépet.
Lassacskán elhiszed,
ennyi az élet.
Nem vagy túl fürge,
színed a szürke.
Ha lazulsz, akkor is
be vagy feszülve.
Legbelül érzed,
nem magad éled.
Döntsd el a piros vagy
kék bogyót kéred!
Körötted mindenki
járja a táncát,
még a kis bolha is
eléri álmát.
Nyüvi a párnát!
Szél simogatja
az út menti fákat.
Süvítve lefújja
rólad a fátylat.
Engedd el bátran
a sok rideg számlát!
Ne habozz! Ne sz@rozz!
Száz csoda vár rád!
Érezd meg, találd meg,
mi a te táncod!
Két szemed felragyog,
miközben járod!
KICSÖNGETTEK
Vacog a nap, közeleg a tél is,
elfagyott a fügefalevél is.
Apró hölgy ballag az iskolába.
Lassan halad, nem viszi a lába.
Tanárnőként negyvenhárom éve
nem sejtette, így jön el a vége.
Útközben a pletykákat emészti;
rebesgetik, elavult a néni.
Eszébe jut néhány tanítványa,
akikért a szívét nagyra tárta.
Mosollyal köszöntek minden reggel,
és hallgatták csillogó szemekkel.
Énekkarra, sportkörökre jártak,
időnként a sulikertben ástak.
Klubdélutánt szerveztek ezerrel,
vajas zsömlét ettek parizerrel,
roppanós, csemegeuborkával.
Nem törődtek a világ bajával.
Más lett minden. Nem úgy van, mint régen.
Máshogy jár a csillag is az égen.
Új évszázad új trendeket hozott,
egy ideje minden megváltozott.
Nem érti, hogy hova tűnt a derű.
Ami édes volt, most mért keserű?
Mindennapivá váltak a szitkok.
Jött a facebook, instagram, a tiktok.
A jókedvet elkótyavetyélték,
egy kedves szó többé már nem érték.
Pedig ő még annyi mindent adna!
Diákjaival tollat ragadna;
alkotnának verseket, meséket,
folytatnának bölcs eszmecseréket.
Tartalmasan telnének a percek,
gyűlnének a mosollyal szőtt tervek.
Úgy tűnik, nincs többé igény erre.
Az új világ őt is leteperte.
Kicsöngettek. Vége lett az évnek.
Szép lelkében elnémult az ének.
Nincs már senki, aki magasztalja,
az igazgató sem marasztalja.
Meglesi a nyárfán a vén szajkót.
Körbetekint. Becsukja az ajtót.
Ez bezárult. Van egy másik tárva…
és sok emlék a szívébe zárva.
NOSZOGATÓ
Mi az, ami hajt? A vérem.
Ki az, aki tart, ha én nem?
Meghátrálnék újra. Érzem.
Elindulok. Vagy tán mégsem?
Hol lehet az Isten kútja?
Jó az irány? Ördög tudja!
Álmaimba kúsznak képek.
Vacillálok. Még nem lépek.
Éjjelente mennybe szállok,
angyalokkal diskurálok,
Mesterekkel nevetgélek,
egy másik Életet élek,
mit a Földön sosem mertem,
szárnyaim lecövekeltem.
Bontogassam? Ez a dolgom.
Itt fejlődjek, ne a Holdon!
Hajtson csak tovább a vérem,
éljem meg, mit meg kell élnem!
Tanuljak és tapasztaljak,
álmaimért éljek-haljak!
KÉNYES ÜGY
Rettentően szenvedek, hát beismerem,
elég nagy a problémám egy kényes helyen.
Halasztom – mert tartok tőle- évek óta.
Tegnap reggel végre, úgy tűnt, meg lesz oldva.
Utcasarkon hirdette egy katalógus,
itt rendel a híres-neves urológus.
Jelnek vettem, be is mentem. Hű, de mázli!
Épp szabad a professzor úr, nem kell várni.
Részletesen ecseteltem, mi a gondom,
s vártam, hogy a drága doktor bármit mondjon.
Letoltam a gatyám. Ő majd’ hanyatt esett.
Éreztem, a bajom igen ritka eset.
Meg sem vizsgált. Óriási a rutinja.
Gondoltam, tán elfogyott a vazelinja.
Problémámon tátott szájjal csodálkozott,
hasonlóval az űrben sem találkozott.
Meglepett a diagnózis, beismerem:
arra kért, hogy cseréljem le szemüvegem.
Névjegykártyát is adott e fura mókus.
Úristen! Nem doktor ő, csak ufológus!
POCSOLYÁBA LÉPTEM
Pocsolyába léptem 43-as lábbal.
Megcsúsztam, borultam föld felé a számmal.
Épp egy kedves posztot akartam lájkolni,
és nem a gőzölgő betonnal smárolni!
Sáros lett a sarkam, felrepedt az ajkam,
és az egész utca jót röhögött rajtam.
Fejem fölött vinnyogva száll sok sirály.
Egy darabig nem leszek most Csókkirály!
RÉMÁLOM
Felriadtam hajnalban,
hogy nincs nálam hajbalzsam!
Elöntött a félelem.
Törni kezdtem szép fejem,
mi lesz így most énvelem
a tévéfelvételen?!
Hajam ott lesz szárazon…
legfeljebb benyálazom!
Ágyamból kipattantam,
kis tükrömhöz baktattam,
s megnyugodtam azonnal,
nem lesz gond a fazonnal!
Frizurám történelem,
tök kopasz az én fejem!
TE VOLTÁL
Te voltál, akire mindig is vártam.
Szemedbe néztem és szívedbe láttam.
Melletted tölthettem több tucat évet.
Megéltünk jót, rosszat, csúnyát és szépet!
Ha erőm elfogyott, mellettem álltál.
Ha el is tévedtél, hazataláltál.
Amire vágytunk, azt mindig elértük.
Ami nem szívből jött, inkább nem kértük.
Kacagtál – nevettem.
Meséltél – szerettem.
Főztél rám. Gyakran volt
sok só a levesben!
Bejártuk Velencét,
hat nap volt, lehet hét.
Imádtam nézni, hogy
falod a cseresznyét.
Több évtizeden át voltál a társam,
ezernyi emlékünk itt maradt nálam.
Átszálltál nemrég egy másik világba,
csend költözött be a part menti házba.
Igyekszem derűsen tenni a dolgom,
kis, lyukas mamuszod poros a polcon.
Még most is érezlek, habár nem látszol.
Jövök majd utánad, s folytatjuk máshol!
MEGÉRTE
Szállnak a varjak,
de nem zavarnak.
Öregszem.
Már nem az élre,
a nyugodt létre
törekszem.
Ülök a kádban,
egyre ritkábban
veszekszem.
Testem bár fonnyad,
tovább ne mondjad,
lefekszem.
Étvágyam csökken,
új mankóm szökken,
mosolyt csal.
Fotóm foghíjas,
jó a nyugdíjas
csoporttal.
Szeretlek téged,
nem kell, hogy kérjed,
kimondom.
Te sosem tetted.
Míg jó a kedved,
viszonzom.
Gyűlnek a felhők,
lassan már eljő
a vége.
Rezeg a léc is,
úgy érzem mégis,
Megérte!
Megjelent könyveim
Ebbe a könyvbe olyan versek kerültek, amelyek motiválnak, lelkesítenek, ráébresztenek, löketet adnak és arra buzdítanak, hogy találd meg mindenben és mindenkiben a csodát – elsőként önmagadban!
Mi a róka lakomája? Csibe combja? Nyuszi mája? És mit csinál Pamacs kutyám? Sérült gólyánk fitt vagy puhány? Vak tyúkunk ma talál szemet? A sípálya hova vezet? Hol kucorog cirmos cicánk, s milyen színű a katicánk? Az összes titok kiderül, ha ez a könyv Hozzád kerül!
Németh Róbert kedves-tréfás gyerekverseket tartalmazó kötete kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozást kínál.A könyvet jó szívvel ajánljuk az óvodás és kisiskolás korosztálynak illetve szüleiknek, nagyszüleiknek.
