Csak tettem a dolgom, jó voltam,

tanultam, nőttem, sportoltam.

Teltek az évek, már 20 múltam,

ágyamban egyedül horkoltam.

Vártam, hogy valami történjen,

mindenki férjhez ment, én még nem!

Nem voltam bátor, és rém’ féltem,

árnyékom nem sikerült átlépnem.

Változz, kért a hang belül,

meglásd minden sikerül!

Veled élhetnék,

Veled ébrednék,

minden áldott éjjel bejön ez a kép!

De a hajnal jő,

és a friss szellő

messze fújja álmom, marad az eső!

Új szelek fújtak az utcámban,

új helyek hívtak, de nem bántam.

Szívemet követve lófráltam,

beléd botlottam egy szandálban!

Meghívtál nyomban egy szódára,

igazi gentleman módjára.

Boldog azóta is minden nap,

Te a legféltettebb kincsem vagy!

Így, hát álmom teljesült,

párom fészkembe repült!

Veled élek rég,

mennyi szép emlék

összeköt, ez már nem szappanbuborék!

Mikor hozzám szólsz,

mikor hozzám érsz,

tudom, minden angyal irigykedve néz!

Veled nem kell szó,

még a rossz is jó,

egymás fényét töltve

élni csudajó!