Elvonultam az erdőbe

nem egy napra, négyre,

ezzel bele is csöppentem

az igazi létbe!

Ott nem kell ám megfelelnem

fűnek, fának, kőnek,

ha beszólok pár szúnyognak,

azért le nem lőnek!

Csókot dobtam a léleknek,

megadtam magam az életnek,

nem érzem már magam cefetül,

csodás együtt lenni egyedül!

Ha elvonulsz az erdőbe

öleld át a fákat,

s rájössz, milyen fontos része

vagy a nagyvilágnak.

Vadvirágok csalogatnak,

feküdj ki a rétre,

cirógasd a fűszálakat,

kacsints a lepkékre!

Dobj egy csókot a léleknek,

add meg magad az Életnek!

Sosem voltál ilyen remekül,

csodás együtt lenni egyedül!