Örülne a kókuszpálma,

ha szikár nyírfává válna,

friss, zimankós tajgán állna,

lombja jeges szélben szállna!

De a pálma nincs a tajgán,

lent izzad a tenger partján.

Nincs ernyője, nincs sapkája,

ő a környék legszebb fája.

Én is szánkáznék a tajgán,

s barnulnék a tenger partján.

Most egyiket sem tehetem,

pedig viszket a fenekem!

Ne akarjam, mit a pálma,

aki mindig másra vágyna.

Találjam meg, mi jó nekem,

például, hogy itt vagy velem!