Legfőbb vágyam mindig az volt,

hogy kertész legyek,

szebbnél-szebb virágok között

csak mesés lehet!

Magvaim gyorsan kibújnak,

a Nap rájuk nevet,

vígan locsolgatjuk őket,

én, s a fellegek.

Álmom gyorsan megvalósult,

kertem csodaszép,

pompás rózsák nyílnak benne,

s csüngő tőzikék.

Kínai illatos szegfű,

holland tulipán,

inka liliom ezrével,

akácom japán.

Virágaim tündökölnek,

száll az illatár,

dicsekszem is fűnek-fának,

s aki arra jár.

Egyik éjjel vihar tombolt,

hullt a jégeső,

kertem tündérvilág helyett

virágtemető.

Álom volt, mi szertefoszlott,

nem tudom, miért.

Megéri hát így küzdeni

a céljaimért?

Eltelt pár év, de oly lassan

oszlik a ború,

rég nem jártam kiskertemben,

szívem szomorú.

Itt az idő, ez így tovább

tényleg nem mehet,

összeszedem sátorfámat,

újra kimegyek.

Úgy gondolom, gazos minden,

a látvány sivár,

meglepődve tapasztalom,

ami benne vár.

Piros pipacs, margaréta,

lila szarkaláb,

búzavirág borít mindent,

tücsök muzsikál.

Minden olyan természetes,

én is az vagyok,

ugyanaz a Nap a kertre

most másként ragyog.

Beülök a közepébe,

kerek a világ,

kiskertemben Én vagyok már

a legszebb virág.