Úgy nőttem fel én is, mint a legtöbb átlagos gyerek,

Megmondták, hogy mi rossz, mi jó, hova menjek, mit tegyek,

eldöntötték kivel éljek, és majd mivé válhatok.

Ne nézzetek már madárnak: szárny nélkül nem szállhatok!

Nem tudtam, hogy mi a hiba nálam.

Kit zavar a hupilila sálam?

Szűk ketrecem rejtekében éltem,

minden egyes lépésemtől féltem.

Friss homokból építettem váram,

csatlakoztam, megütött az áram.
Mikor ezer csillag gyúlt az égen,

minden ragyogóvá vált, csak én nem.

Rájöttem, így nem jó nekem, és másképp is élhetek,

minden láncot lecsatoltam, terhek nélkül lépkedek.

Színt vallottam, erősödtem, most már bátran szárnyalok,

Elfogadtam önmagamat: az vagyok, aki vagyok!

Kockást hordok csíkossal,

rózsaszínt a pirossal,

nem jövök ki bárkivel,

fánkot eszek virslivel.

Ha nem kedvelsz, ne keress,

nem várom el, hogy szeress!

Így küldtek az angyalok,

fogadd el, hogy más vagyok!