Két szemem van, mégsem látok,

meleg van, én mégis fázok.

Fülem meghall minden rosszat,

csigatempód gyakran bosszant.

Szimatom is megcsal engem,

bárcsak tudnám, mit kell tennem.

Tegnap éjjel azt álmodtam,

fodros felhőn táncot roptam,

nem volt bennem semmi gátlás,

nyomban meg is jött a váltás.

Pacsirtaszó ébresztett fel,

dalolva indult a reggel.

Szemeim még ki sem nyíltak,

tarka lepkék táncra hívtak.

Csoda volt az egész napom,

holnap ugyanígy folytatom.

Te se bújj árnyékod mögé,

kukkants fel a felhők fölé!

Süt Rád a Nap, tiszta fénnyel,

ott már mindent tisztán érzel!