Ez az év is gyorsan elszállt, máris itt a december,

udvarunkban didereg a répaorrú hóember.

Nagymama már sütögeti mézeskalács csodáit,

még a tavalyi is megvan, nem puhult meg idáig.

Hetek óta szót fogadok, tündéri a mosolyom,

remélem, hogy az összes kért ajándékot megkapom.

Álmomban egy pompás fenyő állt a teraszajtóban,

apa bizony leizzadt, míg stabil lett a tartóban.

Karácsony közeleg, kell már a kabátom,

mindenki készülget, pörög a családom.

Güriztünk eleget, nem bírok fölkelni,

mentünk volna inkább Olaszba’ síelni!

Azt kértem az angyaloktól, segítsenek be nekem,

az ünnep előtti hetek hangulata más legyen.

Idén végre így is történt, senki nem volt ideges,

cserepes fenyőfát vettünk, s beigli helyett pite lesz!

Apa mondott esti mesét, tévézni nem mehettünk,

anya grimaszokat vágott, mi könnyezve nevettünk!

Társasoztunk, szánkóztunk és hógolyóztunk nagyokat,

azóta is emlegetem ezeket a napokat!

Az este szentté vált, eljött a Karácsony,

szívem másképp dobban, együtt a családom.

Szeretném, ha kicsit megállna az idő,

vagy lenne legalább hetente szünidő!

Ablakunkon jégvirág,

ez egy csodaszép világ.

Megsúgom most Teneked,

nem kell más, csak Szeretet!